20. fejezet - Régi Ismerős

*Harry szemszöge*

Ott álltam a bejárati ajtóm előtt, és csak néztem, ahogyan Grace egyre messzebb és messzebb kerül tőlem. Nem csak fizikailag, hanem most már érzelmileg is. Nehéz döntés volt a részemről, de muszáj volt megtennem.

Miután eltűnt az utca sarkán, egy nagy sóhaj után visszafordultam a lakásomba, és bezártam magam után az ajtót. Elindultam a telefonomért, és azonnal tárcsáztam.

-Kiszálltam, nem csinálom tovább! A pénz nem érdekel – jelentettem ki, majd kinyomtam.

A földre dobtam a telefonomat, és arcomat tenyereimbe temetve ültem le a kanapéra. Mély lélegzeteket vettem, és visszagondoltam a pár perccel ezelőtt történtekre. Visszaidéztem Grace, minden egyes mozdulatát és tökéletes vonásait. Újra magam elé képzeltem, ahogyan csókol, kék szemei csillogását, és gyönyörű mosolyát, ami nélkül máris kevesebbnek érzem magam.

Belegondolok, hogy lehettem képes erre? Hogy törhettem össze újra a szívét? Épp kezdett bennem megbízni, míg engem végig csak a nyereség érdekelt. Nem is a pénz, mert abból van elég. Nem tehetek róla, egyszerűen belém van nevelve, hogy mindenkor és mindenben a legjobb legyek. Úgy érzem, fel kell adnom, nincs több lehetőségem, elszúrtam.

Pár hét múlva

*Grace szemszöge*

Végre sikerült rábeszélnem anyáékat, hogy elmenjek az ikrekhez, és ott aludjak, náluk, este pedig elmehessek buliba. Az egyik végzős haverunknak van a születésnapja, méghozzá a huszadik, szóval elég nagy partinak ígérkezik, és nem lehet kihagyni.

Délután három órakor indult a busz, ami elvitt London másik végébe, ahol a lányok laknak. Úgy egy jó háromnegyed-egy órás útra lehet számítani, de nem igazán izgat, ugyanis imádok utazni.

Ebéd után előkaptam a beépített szekrényből egy kisebb sport táskát, majd bedobtam a szobámba. Kinyitottam a szekrényemet, majd csípőre tett kézzel megálltam előtte, és néztem, hogy mik lennének azok a darabok, amit becsomagolok magammal. Miután már vagy öt perce ott álltam, rájöttem, hogy ez így nem fog menni, ezért előkotortam az ágyneműm alól a laptopomat, felnyitottam, majd kerestem egy pörgős, ritmusos számot, és mivel tudtam, hogy nincs itthon senki, nyugodt szívvel felhangosítottam a legnagyobbra. A kedvenc számom hatására, azonnal buli hangulatom lett, és a dúdolás és a ritmusra mozgás közben azonnal lett ihletem a mai szerelésemhez. Azért a biztonság kedvéért két-három bulizós ruhát választottam ki, hogy legyen azért mit választani, és a csajok véleményére is kíváncsi voltam, a szettekkel kapcsolatban.

Beledobáltam minden göncöt, majd az ékszeres tasakomat, a fogkefémet, a hajkefémet, gyógyszereimet, egy pizsamát, a töltőmet, másnapra a ruhát, a sminkes cuccomat és a pénztárcámat. Elraktam még a fekete topánkámat, ugyanis Ella elkérte ma estére. Én tudtam, hogy a szokásos conversemet fogom viselni, így másik cipőt nem tettem el.

Behúztam a cipzárt, majd felnéztem a faliórámra, ami már fél hármat mutatott. Már egy másik zene ment, ami alatt gyorsan elintézem a fürdőszobai dolgokat. Miután kijöttem, készen álltam teljesen, így kikapcsoltam a gépem, megragadtam a telefonommal együtt a fülhallgatómat és a táskámat. A bejárati folyosóhoz érve letettem őket, majd felerőltettem magamra a cipőmet, mivel lusta voltam lehajolni, és kilazítani a cipőfűzőmet. Egy utolsó igazítást tettem magamon, de mielőtt kiléphettem volna az ajtón, hirtelen rosszul lettem, és vissza kellett szaladnom a mosdóba. Azonnal felnyitottam a WC mindkét fedelét, és elkezdtem hányni. Rettentően megijedtem, de mivel ezután sokkal jobban lettem, folytattam utamat a kijárat felé. Nem akartam lekésni a buszt, így egy kissé jobban kellett szednem a lábamat, mint a szokásos. Nagyot sóhajtottam, amikor megláttam a buszmegállót, és a csomó embert, aki következő helyi járatos buszra várt, de nagy szerencsémre, pont mire odaértem, megjelent a jármű, és már lehetett is felszállni rá. Sokan voltak az utasok, így miután megvettem a jegyet, szemeimmel az üres sorokat kerestem, ahol senki sem ül. Egyre hátrébb és hátrébb mentem, de még mindig nem láttam egy ilyet sem.

-Grace? Grace Phipps? –hangzott a nevem a mellettem lévő ülésből.

-Tyler? Tyler Jeep?

-Gyere, ülj ide mellém! –ütögette meg a mellette lévő üres helyet.

Nem tiltakoztam, ugyanis inkább ülök a régi óvodástársam mellé, mint például egy pszichopata fickó mellé, aki kettővel hátrébb foglalt helyet. A cuccaimat az ölembe vettem, majd nyitott szájjal, rég nem látott barátomra néztem.

-Miújság van veled Ty?

-Még te kérdezed? Én ugyanúgy nézek ki, mint 12 éve, te meg –megakadt, majd előtte lévő háttámlát kezdte el bámulni. –Basszus, nem is találok szavakat!

-Ugyan már, azért ennyire szörnyen csak nem nézek ki. –kuncogtam egy kicsit.

-Szörnyen? Én inkább azt mondanám, hogy szörnyen jól. Hát csajszi, nem tudom ki tette ezt veled, de jó ilyennek látni. –mosolyogta el magát, és ebben a pillanatban a busz is elindult.

Egész úton beszélgettünk, és szinte kitárgyaltuk az egész eddigi életünket. Néha egy kicsit nosztalgiáztunk, és felidéztük a régi gyermek szerelmünket, amit egymás iránt éreztünk. Már ha lehet azt az érzést, annyi idősen szerelemnek nevezni.

A végállomáson elköszöntünk egymástól, majd mind a ketten az ellenkező irányba indultunk el. Megérkeztem a lányokhoz, és onnantól szinte teljesen összemosódott minden. Készülődés közben elég keményen alapozni kezdtünk, szóval elég jókedvvel végeztünk el mindent. Egyszerre öltöztünk, egyszerre sminkeltünk. A hajunkat pedig egymásnak megcsináltuk. Kivasalta a hajamat Ella, én begöndörítettem lazára Susy haját, Ő pedig Ella hajkoronáját csinálta meg, aminek a segítségére vált a hajfánk. Mikor késznek nyilvánítottuk magunkat, még egy utolsó felest bevittünk a szervezetünkbe, majd elindultunk gyalog az utca másik végébe, ahol a születésnapi parti volt tartva.

Azonnal a táncparkettre csörtettünk, és vadul rázni kezdtük magunkat, amit az alkoholnak köszönhettünk. Senki sem érdekelt minket, mert elhatároztuk, hogy ma este elengedjük magunkat, és senki sem parancsolhat nekünk.

Egyszerűen elképesztő volt ez a Dj, de most éppen egy számomra nem olyan kedves számot rakott be, így muszáj volt megkérnem hogy tegyen fel egy másikat, pörgősebbet.

-Elmegyek másik zenét kérni, várjatok meg itt! –hajoltam közel Susy füléhez és próbáltam túlkiabálni a hangzavart.

Miután megkaptam a megerősítést, hogy megértett, otthagyva őket elindultam a keverőpult felé. Azért még a pia hatása alatt voltam, így még mindig vonaglottam mindenki közt, amíg el nem értem a célomig. Ott gyorsan felpipiszkedtem, ujjammal közelebb csalogattam a Dj-t, majd elkiabáltam neki, hogy melyik szám legyen a következő. Miután felcsendült a kedvenc számom, egy kicsit ott helyben becsuktam a szemem és kiabálva ugrálni kezdtem felfelé addig, amíg valaki belém nem jött. Nem tudom miért, de az egész helyzeten csak nevetni kezdtem, és vártam, hogy megforduljon az illető. Ez azonban rossz ötlet volt. Szám azonnal egyenes vonallá vált, testem megmerevedett, és azonnal több ezreléket józanodtam. Közelebb lépett hozzám, de én azon nyomban futni kezdtem.

-Grace, kérlek, várj! –kiabált utánam Harry.

19. fejezet - Fogadás

Azt hittem, hogy egyenesen hazavisz Harry, de azt mondta, hogy az este után, muszáj, hogy velem legyen, legalább még egy pár órát. Egyébként is van egy új kis macskája, és tudja, hogy imádom az állatokat, így könnyen rátudott venni.
Egész úton az egyik keze a bal combomon volt, én pedig összekulcsoltam az ujjainkat és úgy néztem kifelé az ablakomon. Valamilyen lassú, szerelmes szám ment a rádióban, amitől teljesen megfeledkeztem az időről és a helyről, és csak arra tudtam gondolni, hogy azzal vagyok együtt, akivel a világon a legjobban akarok. Nem tudtam mi ez az érzés, de egyszerűen befurakodott a szívembe, és nem hagy nyugodni. Minden percben vele akarok lenni, fogni a kezét, belenézni smaragd-zöld szembogarába, és csak nézni, csodálkozni benne. Végre éreztem valami pezsgést, ami mindig valamiféle adrenalin-löketet adott. Ezer féleképpen elképzeltem, ahogyan összeölelkezünk, megcsókol, ahogyan egymás előtt fekszünk az ágyon, és nem csinálunk semmit, csak nézzük egymást. Ezt akarom. Vele, és nem mással.

Nagy gondolkodásomban észre sem vettem, hogy megálltunk, csak miután Harry kinyitotta a könyököm alól az ajtót. Kisegített, bezárta a kocsit, majd átkarolva vezetett be a házába. Levetette a kabátját, utána a cipőjét, én pedig végig gyönyörködtem benne. Ezután megállt előttem, és kacéran elmosolyodott.

- Te nem vetkőzöl le? – kérdezte.

- Oh, dehogynem – válaszoltam akadozva a szégyentől.

A cipő levétele után, azonnal követtem Harryt a nappalijukba, ott leültem mellé a kanapéra, a kezembe vettem a talpamat, és egy kissé megmasszíroztam, ugyanis megfájdult a cipőtől.
 

Harry végig nézett, és arcáról az a mosoly, mintha ráfagyott volna.

- Mi az? –kérdeztem megszeppenve.

- Semmi –fogta meg azt a kezemet, amivel enyhíteni próbáltam a lábam fájdalmát. - Csak még így is olyan gyönyörű vagy.

Ebben a pillanatban leraktam a padlóra a lábfejem, hogy biztosítsam magam Harry csókja előtt. Közelebb hajolt, és szájába harapva végignézett rajtam, majd visszatért a szám bámulására. Nem tudom meddig húzhatta az időt, talán csak fél perc volt az egész, de nekem már több órának tűnt. Testem minden porcikája azt sugalta, hogy csókoljam meg, így is tettem. Hirtelen összeérintettem az ajkainkat és olyan óvatosan csináltam, ahogyan csak tudtam. Nincs túl sok gyakorlatom az ölelkezés terén, és ezt most nem akartam elrontani, így inkább visszafogtam magam.

Harry kezei levándoroltak a vörös ruhám aljáig, és combomon végig, húzta felfele az anyagot. Gondoltam segítek neki, így felálltam, és egy másodperc alatt ledobtam magamról, majd újra visszaültem mellé. Lefektetett a kanapéra, és testem minden egyes porcikáján végighúzta az ujjperceit, de egy pillanatra sem hagyta abba szám csókolását.

Miután megelégeltem, és rájöttem, hogy én is jobban akarom Őt, mint bárki mást valaha, fordítottam a helyzetünkön, és én kerekedtem felülre, ami látszólag nagyon tetszett neki. Lovagló ülésbe helyeztem magam rajta, majd kigomboltam hófehér ingjét, vagyis jobban megmondva, szétrántottam. Levetettem róla. Észrevettem kidolgozott felsőtestét, amit már láttam ezelőtt az edzőterem öltözőjében. Kezeimet végig húztam a nyakától a V-vonaláig, ami kiváltott belőle egy mély nyögést. Nem bírtam már tovább, így újra visszatértem az ajkaira. Mellkasunk szinte teljesen összeért, csak a melltartóm anyaga volt közöttük. De már ettől is megakartam szabadulni, sőt, még Harry farmer nadrágjától is. Így felállítottam mind a kettőnket a kanapéról, majd végig zöld szemeibe nézve, kigomboltam a ruhadarabot, és lesegítettem róla. Tarkóján összekulcsoltam az ujjaimat, ő pedig a csípőmre rakta az övéit.

- Szóval benne vagy? –nézett mélyen a szemeimben.

Sokkal meghittebb, és romantikusabb kérdésre számítottam ezzel kapcsolatban, de szinte biztos voltam abban, hogy akarom, és ha még tovább húzza az időt, én bele fogok pusztulni. Akarom őt, és ezt nem tudtam tovább titkolni.

Összeszorítottam az ajkaimat, és csak bólintottam egyet.

- Na gyere ide –magához szorított teljesen, arcára pedig kajánabb mosoly lett festve, mint amit eddig valaha is láttam. De jól állt neki ez a fajta is, tetszett.

Újra visszaültünk a helyre, amit még nem olyan régen hagytunk ott. Mosollyal az arcán hátranyúlt a melltartó-kapcsomhoz, én pedig segítségként előre fogtam nagy, barna loknijaimat. Már végül csak én tartottam a kezeimmel az anyagot, mert elég szégyenlős voltam, így nehezemre esett azonnal megmutatni magamat Harrynek. Féltem, hogy visszautasítana, de nem tette, csak bátorítóan szélesre húzta a száját, és gyengéden lesegítette a kezeimet a mellemről. Éreztem, ahogyan pír szökik az orcámra, és mivel ritka az ilyen eset, így végig a padlót bámultam, és nem mertem felnézni rá. Harry az államnál fogva kényszerített arra, hogy a szemébe nézzek. Végre egy romantikus visszajelzést kaptam, és ez tetszett. Elmosolyogtam, és újra ajkaiba haraptam.

Két mutatóujját a bugyimba akasztva lehúzta rólam, és ismételten csak bámult engem, ahogyan alatta fekszem. Itt teljesen kikészültem, és minél előbb magamnak akartam Őt tudni, így megálltam előtte.

- Grace? –kérdezte, szemöldökeit az égnek emelve. De én csak kuncogtam, és amilyen kecsesen csak tudtam, kifelé indultam a nappali ajtaján. – Mégis hova a bánatba mész?

Kezdett dühbe jönni, hiszen már Ő is akart engem. Láttam rajta, hogy küzd maga ellen, de én csak mentem előre, és szemeit éreztem a meztelen testemen. Először a hálószobáját céloztam meg, majd úgy döntöttem hogy inkább egy kicsit játszadozok vele. Visszapillantottam rá, hogy megbizonyosodjak arról, hogy engem néz, vagy nem jön-e utánam. Csalódottan vettem észre, hogy csak ül, és mérgesen bámul rám. Nem bírtam tovább, muszáj volt elnevetnem magam az arckifejezése láttán.

- Grace, most azonnal visszajössz ide. –mondta nyugodt hangon, de tudtam, hogy csak visszafogja magát.

Én pedig újra útnak eredtem, de most már tényleg a szobája felé vettem az irányt.

- Hallottad? –kiabált utánam.

Ott ahol én voltam, már nem lehetett látni a nappaliját, és csak egy pillanatra néztem vissza, amikor észrevettem Őt, ahogyan az ajtóban áll, és most már szinte homár-vörös lett.

- Mi a szarnak húzod az időt? Essünk már végre túl ezen, ezt nem hiszem el!

Elengedtem a fülem mellett, és mivel azt hittem, hogy valamit rejteget a szobájában, még kíváncsibb lettem, és még jobban beakartam jutni a szent helyre. Már csak egy pár lépésnyire volt a hálószoba, ezért nem álltam meg.

Amikor már a küszöbön voltam, egy virág, vázástól csapódott mellettem a falnak. Ijedségemben, mintha jéggé fagytam volna, úgy álltam ott, mozdulatlanul.

- Nem megmondtam, hogy takarodj vissza! –ordított a hajamba. Erősebben, mint kellett volna, maga felé fordított, és az arcomba hajolva folytatta. – Több száz dollárom múlik azon, hogy lefeküdjek veled! Hát nem fogod fel?

Sírni tudtam volna, de azt hiszem az ijedségtől nem tudtam másra koncentrálni. Szóval fogadott volna? Csak ennyiről szólt ez az egész? Most komolyan, mi jöhetne még?

Miután úgy éreztem, hogy véget vetett, és kiordította magát, keze alatt, amit a falnak támasztott mind a két oldalamon, kibújtam, és ruháimért szaladtam, még mindig száraz szemekkel. Felhúztam magamra a fehérneműimet, amilyen gyorsan csak tudtam, majd a ruhámat is magamra kaptam. A táskámat megfogtam, amilyen gyorsan csak tudtam, és a kijárati ajtóhoz siettem. Valamiért megálltam egy pillanatra és a vállam felett hátranéztem, hogy meglássam Őt.

Ott állt, egyetlen egy boxerben, és még mindig ellenállhatatlan volt, de most kivételesen bírtam a véremmel. Valószínűleg a düh, idegesség, ijedség és az összetörtség megakadályozott ebben. Csak nézett rám, és meg sem bírt szólalni. Én hülye, pedig azt hittem, hogy észbe kap, és legalább elkezd mentegetőzni, de ezt mind csak beképzeltem magamnak. Lassan megráztam a fejem, majd felrántottam az ajtót, és magam után becsapva, kiszaladtam a jéghideg utcára, amit csak néhány lámpa világított meg a nagy sötétségben. Nagy léptekkel haladtam, amilyen gyorsan csak tudtam. Még mindig nem jöttek elő a könnyeim, de már nem sok volt hátra.

- Grace! –kiabált utánam, és mintha csak erre vártam volna, megfordultam, és vártam, hogy a mentségét. – Itt hagytad a kabátodat.

Vérig sértetten, mintha újabb kis darabokra törte volna a szívemet, elsírtam magam.

- Cseszd meg! –ordítottam vissza, és elfutottam.

18. fejezet - Randi

- Most akkor a feketét, vagy a pirosat? –fogtam magam elé a vállfákat, amiken a két legcsinosabb ruhám lógott. Egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy mit vegyek fel a ma esti randimhoz, Harryvel.

- A pirosat! –győzködött Daisy.

- Nem, a fekete sokkal kevesebbet mutat belőled. –tiltakozott Apa. Szerintem legszívesebben egy szakadt , itt-ott foltos melegítőt adott volna rám, hogy megvédjen, de mégis értékeltem az igyekezetét.

- Szerintem is a fekete legyen –állt ki apa mellett Angi is.

- Nem! A piros. Az lesz a legmegfelelőbb –harcolt tovább Daisy.

Az egyik ruhadarabot letettem a kezemből, és a másikkal pedig bevonultam a fürdőszobába. Levettem az aznapi ruhámat, és felvettem a feszülős, rövid, hátul dekoltázsos-vöröses ruhát. Nem tudtam, hogy hova akar elvinni ismét, de úgy gondoltam, hogy most kiteszek magamért.

Nekiálltam a sminkemnek, majd a hajamat kibontottam, begöndörítettem, és hagytam, hogy a bal vállamra omoljon. Miután elkészültnek nyilvánítottam magam, kiléptem a nappaliba, és egy pár dicsérő szó után keresni kezdtem a megfelelő cipőt. Egy rövid idő múlva találtam egy telitalpú, fekete topánkát, gyorsan belebújtam, amikor éppen csengettek. Elnyúltam a kis fekete, köves táskámért, és egy ugyanilyen színű bőrdzsekiért. Elköszöntem mindenkitől, majd ajtót nyitottam. Meg sem néztem, hogy ki volt az, csak kiléptem az utcára, és visszafordultam, hogy bezárjam a bejárati ajtót.

- Nate! –meredtem rá meglepetten.

- Istenem, de gyönyörű vagy –esett le az álla, szinte majdnem szó szerint.

- Kö-köszönöm –mondtam esetlenül. Hirtelen felém dőlt, mire reflexből elkaptam. – Te, részeg vagy?

- Nem –szedte össze magát amennyire csak tudta, majd folytatta egy csuklás után. - ,csak szerelmes.

Áldottam az eget, hogy Harry Range Rovere éppen ekkor fékezett le apa háza előtt, mert nem igazán tudtam, mit kellett volna még Nate-tel csinálnom.

- Most mennem kell –mutogattam a hüvelykujjammal az autó felé.- Majd beszélünk még. –mosolyogtam rá, hogy ne tűnjek túl bunkónak.

- Jó szórakozást –viszonozta a mosolyomat Nate, majd eltűnt a sötét éjszakában.

- Jó estét, Bébi –csókolt szájon Harry, amikor behuppantam mellé az anyósülésre.

- Neked is –vigyorogtam, majd bekötöttem magam. Harry addig nem indult el, amíg meg nem hallja a kattanását. Féltett.- Hova megyünk? –kérdeztem, és felpillantottam Rá.

- Majd meglátod –ennyivel el is intézte és tudtam, hogy felesleges kérlelnem, mert túl makacs, csakúgy, mint én.- Minden rendben van Nate-tel? –jobb kezét rárakta a térdemre, és tekintetével az arcomat kezdte fürkészni. Halvány mosollyal bólintottam. Elvette a kezét, majd beindította a motort, és már úton is voltunk.

**

- Szóval egy mozi –karoltam át Harry-t, miután kisegített a kocsiból, és a mozi épülete felé sétáltunk.

- Bizony –jelent meg az arcán egy önelégült féloldalas mosoly.

- Rendben, de előre figyelmeztelek, hogy ezt megfogod még bánni. –kuncogtam a szájánál, majd csókot leheltem tökéletes ajkaira.

Sorban álltunk a pénztárosnál, és rövid idő múlva mi következtünk. Kifizette az előre lefoglalt jegyeket, amik a VIP páholyba szóltak. Nem akartam, hogy ennyit költsön rám, de egyszerűen meg sem hallgatott. Szerinte így kettesben maradhatunk, és nem tud majd semmi és senki sem zavarni.
Elindultunk a helyünkre egy zacskó pattogatott kukoricával és az üdítővel. Úgy gondolta Harry, hogy sokkal romantikusabb lesz egy szívószálból innunk. A lépcsőn felfelé végig belé kapaszkodtam, ami jól jött, hiszen állandón poénokat sütött el. Út közben egy fiú-banda jött velünk szemben lefele, és eléggé hangosan röhögtek. Látszódott rajtuk, hogy nem is keveset ittak, hiszen dülöngéltek, és kétszer majdnem fel is buktak a saját lábukban. Erősebben markoltam meg Harry karját, amikor hirtelen az egyik fekete, tüskés hajú fiú rám nézett, majd a többiekhez visszafordulva felém kezdett el mutogatni. Mellénk értek, mire én Harry arcára nyomtam a számat, és egy puszit adtam neki. Végre elhagytuk őket, amikor éreztem a tekintetüket magamon. Szerencsére ebből Harry semmit nem vett észre.

Miután elfoglaltuk a saját erkélyünket, elhelyezkedtem a széken, majd belemarkoltam a zacskó popcornba és szinte az összeset egyszerre bekaptam.

- Mi van? –kérdeztem tőle még mindig teli szájjal.

- Olyan gyönyörű vagy –kuncogott, majd közelebb hajolt, és arcon csókolt.- Még így is.

Szavai hallatán elvörösödtem. Még soha senki nem hatott rám úgy, mint ahogyan Ő.

Elkezdődött a film, és miután lekapcsolódtak a lámpák, Harry a kezét azonnal a combomra helyezte, majd fel-le simogatta. Néha én is ráraktam az enyémet, de amikor a film érdekes részekhez ért, előrehajolva, szinte leesett állal vártam a folytatást. Az egyik legizgalmasabb résznél, Harry száját éreztem a csupasz nyakamon, és már csak akkor vettem észre, hogy mit csinál, amikor már a számnál járt.

- Harry –toltam el magamtól egy kissé durván. Hallgatott rám, és visszaült a helyére, de a kezét újra visszahelyezte a már szinte törzs helyére, a lábamra. Eleinte még csak a térdemnél pihentette, és szinte percenként egyre feljebb húzta. Amikor pedig már túl közelre rakta, én mindig visszatettem a térdemre.

- Ez így nem ér –dőlt hátra Harry, és a kezét visszahelyezte a saját ölébe.

- Hm? –néztem rá értetlenül.

- Minek vettél fel ilyen őrjítően szexi ruhát, ha nem engedsz semmit. –hadarta el, majd felsóhajtott.- Nem igazságos.

Muszáj volt egy kicsit nevetnem rajta. –Én megmondtam, hogy megfogod bánni.

-Az biztos, hogy soha többé nem nézek Veled filmet. Komolyan jobban érdekel, mint én. –sértődött meg, amin csak még jobban nevettem.

- Semmi sem fontosabb nálad, Harry –csókoltam meg.

A film még pár percig tartott, és ez alatt végig fogtam Harry kezét, hogy azért valamennyire Ő is élvezze ezt az estét és ne csak csalódás érje.
Amikor felkapcsolódtak a lámpák, mi is felálltunk, és együtt mentünk ki az utcára. Hideg volt, ezért felakartam venni a kabátomat, de ekkor jöttem rá, hogy bent hagytam. Harry ezt észrevette, majd gyorsan homlokon csókolt, és visszaszaladt érte. Én addig elővettem a telefonomat a táskámból, és megnéztem, hogy hány óra volt. Vacogtam a hidegben, ezért a kezemet kereszteztem a mellkasom előtt, és karjaimat pedig próbáltam melegen tartani.

- Nem tán elhagytad a barátodat, kicsi lány?

- Jaj ne, még csak ez hiányzott –suttogtam magamnak, miközben összeszorítottam a szemeimet.- Tűnjetek innen, most! –erősítettem fel a hangerőmet, de nem fordultam hátra.

- Tetszik ez a ruha –jött közelebb az egyik szőke, és ujjait végighúzta a csupasz hátamon, amitől a hideg is kirázott.

- Hagyjatok. Békén. –keményítettem be.

- Na, ne ellenkezz, és hamarabb túl leszel rajta. –súgta a fülembe a barna, tüskés hajú srác. Hasam görcsbe rándult, és nagyon kevés kellett ahhoz, hogy pofán vágjam őket. De rájöttem, hogy nem érne túl sokat, ha az egyik el is találnám teljes erőből, akkor a többi meg azonnal lefogna, és még rosszabb helyzetben lennék, így hát csak a válluk felett figyeltem a bejárati ajtót.

- Istenem, hol vagy már? –mondtam magamban egy kicsit hangosabban, mint kellett volna.

- Itt vagyunk, Édes –érintette meg a kezemet a harmadik.- Gyere, megmutatjuk neked az éjjeli London-t.

- Harry! –kiáltottam el magam, amikor megláttam az ajtóban. Már kezdtek éppen magukkal vonszolni, és nem láttam más kiutat. Féltem. Az éjféli London nem éppen biztonságos egy olyan lány számára, mint én. Nem mintha nem tudnám megvédeni magam, mert én aztán mindent bevetek, ha kell: rúgás, ütés, karmolás, harapás. De ezúttal nem volt bennem semmi, ami azt sugallta volna, hogy magam is elintézném őket, ezért csak egy segítségre számíthattam. Harry-re.

- SZÁLLJATOK LE RÓLA, SEGGFEJKÉIM! –ordította Harry, miközben felénk szaladt. Nagy kő esett le a szívemről, amikor megjelent.

A tüskés hajú srácot lerángatta a kezemről, majd behúzott neki egy jobbost, mire annak ömleni kezdett az orrából a vér, és hirtelen magával kezdett el foglalkozni. Harry elrángatta a másikat is, aki fogott, és mielőtt őt is elintézte volna, a hátamra rakta a kabátomat, és egy csók után, visszakézből gyomorszájon vágta a szőkét. Ijedtemben felsikoltottam, amikor a harmadik fiú hátulról közelítette meg. Harry azonnal hátrafordult, és őt is püfölni kezdte. A negyedik is hátul támadott, de Harry még mindig a másik szőkével foglalkozott, ezért úgy gondoltam, hogy besegítek egy kicsit. Először hátba vágtam a táskámmal, majd amikor megfordult, keményen ágyékon rúgtam.

-Hülye barom! –rúgtam bele ismét.

Harry abbahagyta, majd megfogta a kezemet, és elhúzott onnan. Azonnal a kocsi felé vettük az irányt, és beszálltunk. Nagyokat lélegeztem, az idegesség, és a hirtelen támadt hasgörcsöm miatt. Egyre többször fájdult meg a hasam, de próbáltam nem tudomást szerezni róla.

A gondolkodásomat Harry gyönyörű arcvonásai zavarta meg, amikor erősen a számra nyomta az övéit, és két kezével átfogta az arcomat.

- Minden rendben, Gyönyörűm? –kérdezte lihegve, majd amikor az oxigénhiány miatt, csak bólintottam, Ő gyorsan magához szorított.- Most pedig tűnjünk el innen.

17. fejezet - Miattad

Nem feküdhettem túl sokáig eszméletlenül, mert amikor felkeltem, még minden ugyan olyan volt, mint a baleset előtt. Egy viszonylag nagy terem végében lévő padon feküdtem, és senki sem volt velem egy légtérben. Körülnéztem, majd nyöszörgések között feltoltam magamat ülő helyzetbe, utána pedig egy mozdulattal felálltam. Kicsit dülöngéltem még, de sikerült megtartanom az egyensúlyomat, így csak enyhén remegő lábakkal kezdtem meg az utat az ajtóig. Éppen nyújtottam a kezemet a kilincs felé, amikor az lenyomódott, és az ajtó kinyílt. A következő pillanatban egy kemény mellkasnak ütköztem, ami miatt majdnem elestem, de az erős férfi gyorsan átkarolta a jobb kezével a derekamat, ezáltal megmentve egy újabb találkozást a padlóval. Nem tudtam megszólalni, így csak szempilláimat rebegtettem meg felé, és úgy tűnt, hogy megértette, mert csak önelégült mosollyal az arcán, bólintott egyet. A másik kezét is alám rakta, és erőfeszítés nélkül, visszavitt az előbbi helyemre.

- H-­Hol vagyok? – kérdeztem halkan, remegő hanggal.

- Az edzők öltözőjében –átment egy másik helyiségbe, ami talán a mosdó lehetett. – Túlhajtottad magadat, és elájultál. – guggolt le hozzám. A frufrumat félre söpörve, ráhelyezte a homlokomra a vizes rongyot, és bíztatóan rám mosolygott.

- És ki hozott be ide? –átvettem tőle a kendőt, és én fogtam tovább.

- Harry –válaszolta. Ekkor esett le, hogy Ő volt az, aki egy órával ezelőtt leordította a Göndört. – Úgy látszik, törődik Veled –mosolyra húzódott a szája, én pedig kikerekedett szemekkel bámultam rá.

- Mégis úgy viselkedik velem, mintha egy utolsó szajha lennék – mondtam ki kissé durván a véleményemet.

- Ezt én nem tudhatom, hogy miért. De azt tudom, hogy még egy lányra sem nézett úgy, mint Rád.

Szavai jól estek, de nem tudtam elfogadni azokat, mert én nem éreztem úgy, hogy ezt váltanám ki belőle. Vagy csak jól színészkedik mások előtt.

- Kössz Pete, innen átveszem – lépett be Harry a bejáraton. Arcát nem mutatva, bevonult a mosdóba.

- Örülök, hogy megismerhettelek –intett felém, amit viszonoztam - Szevasz Harry!
- Csá – jött vissza hozzánk, és azonnal a cuccához sétált, kivett egy törölközőt és egy tusfürdőt, majd elment tusolni.

Maximum két perc telt el, amikor dereka köré csavart fehér anyaggal és víz cseppes mellkasával megjelent a szobába. Tarkójához tapadt néhány nedves tincs, ami még ellenállhatatlanabbá tette Őt. Ismét a táskájához lépett, hátat fordított nekem, majd hirtelen elengedte az egyetlen darabot, ami takarta valamennyire. Azonnal levettem Róla a tekintetem, de kísértés bennem volt. A szemem sarkában láttam, ahogy felveszi a bokszerját, majd elkezd kuncogni a helyzeten.

- Úgy tudtam, hogy szereted Nate-t – jött hozzám közelebb. Megforgattam a szemeimet.
- Neked meg mi a fene bajod van? – vetettem felé egy szúrós pillantást.
- Semmi – újból elfordult, és láttam rajta, hogy rejtegetni próbál valamit.
- Válaszolj – keményítettem be, mire önelégült mosollyal megrázta a fejét. Felálltam, és úgy döntöttem, hogy befejezem ezt a beszélgetést, kisétálok innen.
- Túl makacs vagy – állított meg Harry a karjával. Kezeim a mellkasára tapadtak, és nem tudtam őket megmozdítani. Olyan volt, mintha pillanatragasztó tartaná ott.

Sokkal jobban látszódtak a kidolgozott izmai, amióta utoljára láttam Őt ilyen hiányos öltözékben. Elpirultam, amikor Harry óvatosan megfogta az ujjaimat, és letette magáról, majd megfogta a felsőjét és magára húzta, azt pedig a nadrágja követte. Még mindig azon a helyen álltam, ahol ott hagyott, és éreztem, ahogy az egész testemet pír borítja. Bárcsak tudná hogy érzek iránta.

- Felhívjak valakit, hogy jöjjenek Érted? – kérdezte, háttal nekem.
- Ha anyám megtudja, hogy összeestem, mert túlhajtottam magam, akkor megöl – vázoltam neki a helyzetet.- Kössz, de haza megyek inkább egyedül.
- Arról szó sem lehet.
- Mit érdekel Téged, hogy hogyan megyek haza?
- Mert.. – megfordult, és közelebb jött hozzám, de nem folytatta a magyarázatát.- Akkor szólok Nate-nek – jelentette ki, és újból elfordult. Megfogta a cuccait, és elindult az ajtó felé.
- E-ezt nem hiszem el. Szakítottam Vele! – emeltem fel a hangom. Utolsó mondatomra felém fordult, ledobta a táskáját, és közeledni kezdett felém.
- Miért?
- Miattad – suttogtam.- Csakis miattad, Harry.

Csókban forrtunk össze, amitől mindenem megremegett. Nem akartam, hogy vége legyen, érezni akartam az örömöt, ami ilyenkor bennem van. A következő pillanatban nekinyomott a vele szemben lévő falnak, és vadul csókolt tovább, elvesztem a pillanatban, ezért nem fogtam fel ésszel, hogy mit csinál.

- Harry – nyögtem fájdalmamban.

Nem figyelt rám, csak még erősebben nyomta a törékeny testemet. Eszembe jutott a délelőtti incidens, amikor azt mondta, hogy csak kiakart használni. Nem tudtam már hova tenni a cselekedeteit.

- Nem fogok Veled lefeküdni! – toltam el magamtól kartávolságra. Abba hagyta, és kikerekedett szemekkel az arcomat fürkészte. Látható volt, hogy nem érti, ezért megpróbáltam folytatni.- A-amit ma reggel mondtál, a-azt komolyan gondoltad? – suttogtam.

 Csillogni kezdett a smaragd-zöld szempár, amelyben félelmet véltem felfedezni. Lassan elengedett, majd eltávolodott tőlem. Bal kezemet a fájó felkaromra tettem, hogy enyhítsek valamennyit a fájdalmamon. Harry egyet hátra lépett még, de folyamatosan engem nézett, majd megállt, és óvatosan megrázta a fejét.

- S-sajnálom – suttogta, és kiviharzott az öltözőből.

Utána eredtem, miután én is megfogtam a táskámat, és így, sport ruhában futottam le a lépcsőn. Kiabáltam Neki, hogy álljon meg, de nem hallgatott rám. Éppen kiértünk egy ajtónyílással, és már csak az utcán tudtam megállítani.

- Mondd, mit akarsz már megint? – kiáltott rám, amitől összerezzentem.
- Nem értelek – próbáltam nyugodt maradni.– Mit van Veled?

Láttam, ahogy ökölbe szorítja a szabad kezét, álla megfeszül, és izzadság csillog a homlokán. Kezdett sötétedni, ezért csak az utcai lámpák világítottak meg minket.

- Megígértem magamnak, hogy soha többé nem okozok neked fájdalmat. Se testileg, se lelkileg – lassan bólintottam egyet.– Me-megakartalak védeni.
- De mégis mitől? – kérdeztem.
- Tőlem – válaszolta.

Közelebb léptem hozzá, kezeimet a tarkója köré fontam, miközben végig farkasszemet néztünk. A nagy magasság különbség miatt pipiskednem kellett, de még így is lentebb hajolt hozzám. Óvatosan felé indítottam az arcomat, majd ajkait az övéinek tapasztottam, és egy lágy csókot leheltem rájuk.

- Nem akarom, hogy megvédj magadtól – suttogtam.

16. fejezet - Összetörve

Másnap, tele reménnyel, bűntudattal, de mégis egy csöppnyi boldogsággal ébredtem fel. Tudtam, hogy megbántottam Nate-t, amire én eddig soha nem voltam képes. Úgy éreztem, hogy ma megváltoztathatom az életemet. Rajtam áll, vagy bukik, hogy boldog leszek-e, vagy további vermekbe fogok beleesni, amiket a sötét énem ásott számomra. Meg kell mindent tennem.
Kivételesen jó kedvel indult a reggelem, így gyorsan eltudtam készülni. Kiválasztottam a szekrényemből a magamhoz képest legcsinosabb ingemet, amit anya kivasalt nekem. Alulra pedig felhúztam egy fekete cicanadrágot. Imádtam ezt az összeállítást, és mindig olyan különlegesebb alkalmakra szántam. Eddig nem igazán kellett használnom, de úgy gondoltam, hogy ma talán még jót fog tenni. A szobám asztalán álló tükör elé álltam, és megnéztem magamon az anyagot. Éppen előre hajoltam megnézni a sminkemet, hogy minden rendben van-e, amikor hirtelen begörcsölt a hasam. Odakapva a jobb karomat erősen megnyomtam azt a pontot, ahol a fájdalmat éreztem, hogy enyhíteni tudjam azt. Vagy egy percig állhattam görnyedt háttal támaszkodva az asztal szélébe, amikor abbamaradt. Kiegyenesedtem, majd kimentem a konyhába. Levettem a szekrényről a gyógyszeres kosarat, és kivettem egy levél görcsoldót. Visszaraktam, majd fogva a gyógyszert, visszamentem a szobámba, és beledobtam azt a táskámba. Ekkor eldöntöttem, hogy készen állok az indulásra, és ráadásul már majdnem késésben voltam.

*

-És akkor ne feledjétek, hogy jövőhéten már dolgozat lesz a halakból! -figyelmeztetett még minket a biológiatanár, miután kicsengettek.
-Persze -suttogtam iróniával, majd kinyitottam az ajtót, és kiviharoztam onnan. Tudtam, hogy ez a 25 perc elegendő lesz a tervemet megvalósítanom. Ledobtam a táskámat az egyik padra, és elindultam a lépcső felé.
-Grace! -szólított meg Ella.- Szia!
-Szia -öleltem meg.
-Merre mész?
-Öhm, le -mutogattam a hátam mögé.- Cs-csak be-beszélni akarok valakivel. -mondtam félénken.
-Tudom kivel -mosolygott rám.- Menj csak, de aztán mesélni! -parancsolta meg nekem, amire elmosolyodtam, majd bólintottam egyet.

Ezután folytattam az utamat lefelé. Lábaim remegtek, ujjaimat tördeltem az idegességtől, hasamban pedig fura érzés kezdett felülemelkedni. Tudtam, hogy meg kell ezt tennem a saját érdekemben. Az első lépés már meg volt, és ez lenne a második.
Céltudatosan a büfé felé vettem az irányt, de nem vásárolni akartam. Nagyon sokan voltak a sorban, mint minden első szünetben, így még nagyobb kihívásnak tűnt a tervem. Lábujjhegyen álltam, és szemeimmel keresni kezdtem egy személyt. Amikor ez sem segített, ráálltam a lépcső korlátjának aljára, hogy növeljem a magasságot, ezáltal a látóteremet is. Tovább keresgéltem, egészen addig, amíg meg nem találtam a göndör hajú srácot, aki nem is állt tőlem olyan messze Ő is pont rám nézett, majd elindult felém.

-Ha..! -szólaltam meg, de nem tudtam befejezni, mert valaki nekem jött, miközben szálltam volna le a fehér korlátról, de a jobb lábam viszont beakadt a rács közé.

Az a pár századmásodperc olyan volt, mint egy lassított felvétel. Mintha arra vártam volna, hogy majd Harry elkap mielőtt földet érnék. Amikor már közel voltam, szemeimet összeszorítottam, a kezemet pedig próbáltam magam alá tenni, hogy valamennyire tompítsam a megérkezést. Ez a tervem kudarcba fulladt, és éreztem, ahogy nekicsapódok a hideg padlónak. Kissé felnyögtem a fájdalomtól, ami végig futott egy rövid időre rajtam. Szemeim kinyitása után azt vettem észre, hogy pár szempár engem néz, köztük az a smaragd-zöld is.

-Jól vagy? -kérdezte Harry, miután csak ő maradt ott velem.
-I-igen, azt hiszem -mosolyogtam rá, majd kinyújtottam felé a kezem, hogy felsegítsen. Fintorgott egyet, majd kiegyenesedett és elindult onnan. Egy kicsit rosszul esett, hogy nem segített, de gyorsan felpattantam, majd utána mentem.- Harry -fogtam meg a vállát hátulról.
-Igen? -fordult meg, de nem nézett a szemembe.
-Szeretnék Veled beszélni. -próbálkoztam a komolysággal.
-Figyelj Grace, -jött közelebb hozzám.- felfogtam, oké? -nem tudtam miről beszélt, és ezt nyilvánvalóan ki is mutattam.- Nem foglak többet zaklatni, békén hagylak. Megértem, hogy te Nate-t szereted, és elfogadom. Remélem boldogok lesztek együtt továbbra is. -teljes sokkot kaptam. Amikor megpróbáltam elmondani, hogy nem vagyunk már együtt, akkor ő megállított, még mielőtt kinyitottam volna a szám.- Te nekem csak azért kellettél volna, hogy meghúzzalak egyszer. -ekkor tört össze bennem minden.

Nem tudtam szóhoz jutni, így most kivételesen cselekedtem, mielőtt gondolkodtam volna. Meglendítettem a jobb kezem, amely hatalmasat csattant Harry arcán. A csapás oldalra fordította a fejét, majd fájdalmasan szisszent egyet, és odakapta a piros bőréhez a tenyerét, és visszafordult hozzám. Szemeimben könnyek dörömböltek, de egyenlőre még nem tudtam kiengedni őket. Szám résnyire ki volt nyitva, és csak néztem rá, egészen addig, amíg el nem ment tőlem. Csak pár pillanatig álltam ott, mert nem tudtam felfogni azokat a szavakat, amiket a legutóbb mondott.

-Nem vagyunk már együtt, te seggfej. -suttogtam el magamnak a mondandómat, ami miatt lejöttem hozzá.

Amikor végre megtudtam mozdulni, észrevettem, hogy szinte mindenki engem néz. Gyorsan elszaladtam onnan, majd felindultam a lépcsőn. Egyenesen a cuccomhoz mentem, amikor újra begörcsölt a hasam, és most nem tudtam állva maradni, le kellett ülnöm. Ella azonnal odasietett, és őt pedig a testvére, követte. Próbáltak szóra bírni, de én csak annyit tudtam kipréselni magamból, hogy haza megyek. Megértettek, majd Suzy elment a táskámért, és átnyújtotta nekem. Megköszöntem nekik, hogy legalább megpróbáltak nekem segíteni, ezután pedig kiviharoztam az iskola épületéből, és felülve a biciklimre, haza tekertem.
Otthon ledobtam a cuccom, majd bedőltem az ágyba, és egy rövid gondolkodás után elsírtam magam.

*

Délután volt, amikor összeszedtem magamat, mert megérkezett Victor és vele együtt Carmen is. Kimentem egy kis vízért a konyhába, amikor ők is kint voltak.

-Sziasztok -köszöntem egy halvány mosollyal az arcomon.
-Szia -köszöntek vissza szinte egyszerre.- Grace, nincs kedved ma elmenni Carmen-nel a konditerembe edzeni? -folytatta Victor.- Nem baj, ha nem, csa..
-De, persze, hogy elmegyek! -vágtam bele a mondatába.- Mondjuk egy óra múlva?
-R-rendben! -egyezett bele ő is.
-Remek, akkor megyek és összepakolom az edzéscuccomat! -és ezzel le is léptem.

*

-Szóval az első alkalom még ingyenes, úgy hogy tessék, itt vannak az öltözőkulcsok. -adta át a szekrényekhez való számos kulcsokat a hölgy, aki a pult mögött állt.
-Köszönjük -mosolygott rá Carmen, majd elvette azokat.

Kezembe adta a 2-es számút, majd elindultunk az öltöző felé. A földet bámulva sétáltam, amikor neki ütköztem egy kemény mellkasnak. Felnéztem az illetőre, és kikerekedtek a szemeim. Harry volt az, és amint láttam ő is meg volt lepődve, de gy gyors mozdulattal kitért előlem, és bement a kondi terembe. Amikor visszapillantottam rá, megláttam, hogy a kezeit ökölbe szorítja, és a kezein lévő izmok megfeszültek. Dühös rám. Csak nem tudom, hogy mire fel, mert ha jól tudom, akkor ő törte össze bennem mindent, ami megmaradt. Ekkor észrevettem, hogy eltűnt előlem Carmen, így gyorsan utána eredtem, és elkezdtem öltözni.
A kondi teremen belül három szoba volt; az elsőben alig volt valaki, a másodikban szinte csak lányok voltak, ugyanis ott kardio edzést lehetett végezni. A harmadikban, pedig inkább férfiak voltak, akik súlyzóztak és erősítettek. Míg végigmentem a szobákon, végig Harry-t keresték a szemeim. Az utolsóban állva feladtam, és rájöttem, hogy elment. Biztos voltam abban, hogy miattam távozott.
Carmen teljesen bement, és levett a tartóról egy-egy két kilós súlyzót, majd intett nekem, hogy menjek utána. Gyorsan odalépkedtem, majd mellé álltam, és vártam, hogy megmutassa a feladatot. Néztem egy ideig, majd fenéztem, mert meghallottam, hogy valaki egyre hangosabban beszél.

-Nem érdekel, érted? Akkor ne nézz rá! Most tényleg azért akarsz lelépni egy igen fontos edzésről, mert ez a lány itt van? -kiabált egy erősen kigyúrt férfi, egy göndör hajú srácra, akit csak hátulról láttam.- Most pedig menj, és végezd a munkádat! -mutatott a fiú háta mögé, mire ő lassan megfordult, és ekkor rájöttem, hogy ki is az.

Amikor Harry észrevett, én halványan rámosolyogtam, hogy hát ha nem én vagyok az a lány, aki miatt elakart menni. Ő csak annyit reagált erre, hogy fintorgott egyet halványan, majd levette a tekintetét rólam, és elment. Fájt. Nagyon fájt.

*

Ezalatt a másfél óra alatt keményen edzetem, és szinte mindenből kétszer többet csináltam, mint ahogy azt Carmen mondta. Úgy éreztem, hogy ezzel kiadhatom magamból azt a haragot, ami bennem volt a mai napon. Jó érzés volt feszegetni a határaimat, és kitapasztalni a fájdalom küszöbömet. Kellett a fizikai fájdalom.

-Grace -jött oda hozzám Carmen, miközben én a futópadon futottam.- Victor megjött.
-Oh, ha nem haragszol én még maradnék egy tíz percet -mosolyogtam rá, miközben kiléptem a gép oldalára, letekertem az üvegemről a kupakot, majd ittam egy kortyot, és újra futni kezdtem, meg sem várva, hogy reagáljon valamit.
-Rendben -bólintott egyet egy mosollyal, majd el is ment.

Kezdtem elfáradni, szívem egyre jobban és gyorsabban dobogott, a levegővételeim pedig rendszertelenek voltak. Amikor belenéztem a velem szemben lévő tükörbe, megláttam, hogy a háttérbe Harry áll. Mellkasán keresztben voltak a kezei, és fejével felém fordulva engem figyelt, miközben más pedig beszélt hozzá. Bedühödtem, és magasabbra kapcsoltam a gépet. Nagyon rosszul éreztem magam, de egyszerűen nem tudtam abbahagyni. Újra felpillantottam, és észrevettem, hogy Harry elindult felém. Mindenem elkezdett remegni, az izzadságtól tiszta víz voltam, és melegem is volt, de nagyon. Figyelemmel kísértem, ahogyan idesétál, de valahogyan elhagyott az erőm, és összeesve leestem a mozgó futópadról.

-Cseszd meg, Grace! -kiáltotta el magát Harry.

15. fejezet - Vége

Csak pár percig maradtam még a kórteremben, mert nem bírtam tovább nézni Őt így, megsebezve. Egy halk köszönés után ott hagytam Őt, és hívtam egy taxit, ami 5 percen belül meg is jelent az előttem lévő úton. Beszálltam a sárga járműbe, majd bediktáltam a címünket. A kis táskámat, amit magammal vittem, szorosan az ölemhez húztam, mert nagyon erős fájdalmat éreztem a hasamban. Sajnos az évek során hozzászoktam, ezért soha nem tudtam, hogy éppen miért fáj. Lehet, hogy megint romlik az állapotom? Az is lehetséges, hogy csak furcsa volt nem azért bent lenni a kórházban, mert én vagyok rosszul.
Végig kifelé bámultam az ablakon, de mégis csak akkor vettem észre, hogy megérkeztünk, amikor a kocsi hirtelen megállt. Elővettem a fekete táskámból a pénzt, és egy kis borravalóval együtt átadtam az úrnak. Megköszönte, én pedig kiszálltam, és elindultam az épület bejárata felé. Beütöttem a lakásunk kódját, amivel kinyithattam az ajtót. Magam után becsukva, szépen, lassan fellépcsőztem a harmadik emeletre. A szüleim még nem voltak otthon, bár már majdnem 7 óra volt. Nagyon fárasztó volt első nap a suliban, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek egyet fürdőzni.
Hajmosás után meg is érkeztek, így miután nagyjából megszárítottam, leültünk vacsorázni. Anyu próbált kérdezgetni Harry-ről, meg az egész napomról, de minél többet kérdezett, annál rövidebbek lettek a válaszaim. Végül pedig már csak bólogattam. Nem volt kedvem beszélgetni erről az egész család előtt.
Kaja után segítettem anyának bepakolni a cuccokat a konyhába, és közben bevettem a gyógyszereimet is, majd elmentem bepakolni a táskámba és befeküdtem az ágyamba. Nem tudtam elaludni, mert végig Harry sebes arca lebegett a szemem előtt. Ezért, hogy eltereljem a figyelmem, bekapcsoltam a televíziót.
Elkapcsoltam egy zenecsatornára, és azt hallgattam addig, amíg anya be nem jött, hogy most már kapcsoljam ki, és aludjak, mert holnap ismét iskola. Megfogadtam azt, amit mondott, és tovább hallgatva a zenét, -csak most a telefonommal-, elaludtam.
Másnap reggel a szokásos időben keltett fel az anyukám, majd egy óra készülődés után elmentem a suliba. A mai első ismét osztályfőnöki volt, és csak a többi tanítási óra volt rendesen megtartva, az új órarend szerint. Amikor beértem a terembe, rögtön hátra akartam ülni, de hirtelen észrevettem, ahogy Isabella integet nekem. Visszaköszöntem neki egy mosoly kiséretében, majd tovább akartam indulni, de ő odakiabált hozzám, hogy üljek oda. Nem tiltakoztam, hanem szó nélkül beültem mellé.
Jó volt ott ülni, mert néha odahajolt hozzám és egy-két vicces dolgot megsúgott nekem, amin muszáj volt nevetnünk. Jól esett, hogy foglalkozott velem. Volt olyan is, amikor az ikertestvére, Susy is beszélgetett velünk.
Az első szünetünk 25 perces, ezért rávett Ella, hogy üljünk le az osztályterem előtt lévő székekre, hogy beszélgessünk egy kicsit. Így hát leültünk az ajtó mellett lévő első két székre. Először egyikünk sem szólalt meg, majd ő törte meg ezt.

-Mi újság? -fordult teljesen felém, én pedig megráztam a fejem és egy mosolyt erőltettem magamra.- Látom, hogy van valami baj. És azt is tudom, habár olyan bőségesen nem ismerlek, nem tudtad még megbeszélni a gondjaidat senkivel. Én meghallgatlak, és ha tudok, segítek, ha nem is legalább, lesz kinek kibeszélned magad. -mosolygott rám.- Hidd el könnyebb lesz! Na szóval, egy bizonyos fiúval, vagy a betegségeddel van a gond? -nézett rám hatalmas szemekkel.

Nem bírtam neki nemet mondani, így elkezdtem mesélni. Elmondtam neki mindent attól a naptól kezdve, amikor Harry-vel találkoztam, a megmentésemen át, egészen a mostani helyzetig, és ezekkel együtt az érzéseimet is. Ella figyelmesen nézett, és éreztette velem, hogy tényleg érdekli. Mindig amikor közel voltam a síráshoz, ő megfogta a kezem és megszorította, vagy megölelt. Furcsa volt, hogy végre volt valaki, aki csak rám szentelte volna az idejét. Nagyon hálás voltam ezért neki.

-És, hát most itt ülök, és beszélgetek veled -fejeztem be a mesémet. Azt hittem, hogy ennyi lesz, de ő azonnal válaszolt.
-Szerintem Nate-t szereted, és tiszteled, de nem úgy, mint a kedvesed, hanem mint embert, és talán csak az köt hozzá Téged, hogy úgy mond megmentett. Magadnak hazudsz, mert nem vallod be, hogy Harry-ért epekedsz, de rosszabb ha Nate-nek nem mondod meg, hogy őt viszont nem szereted, mert ezzel csak átvered -ennél a szónál erősen elgondolkoztam. Valóban csak becsapnám Őt?- Sőt, ha Harry is úgy tudja, hogy Nate a szerelmed, Őt is megvezeted. És ha Te erre akkor jössz rá, amikor már Harry karjaiban más van, akkor már túl késő lesz. -tekintetemet levettem róla, és egyenesen bámultam a korlátot. Hogy neki mennyire igaza van.- De persze ez csak az én véleményem -állt fel, és próbált engem is felállítani, mert becsengettek és jött a tanár.
-Köszönöm -borultam a nyakába, és kibuggyantak a könnyeim.

**

Vége van az iskolának, és éppen hazafele sétáltam, amikor összetalálkoztam Nate-tel. Bár nem éppen szerettem volna most együtt lenni vele, de ő ahhoz ragaszkodott, hogy hazakísér. Nehezen beleegyeztem, majd elindultunk. Átjött a baloldalamra, és összeakarta kulcsolni az ujjainkat, de nem hagytam neki azonnal, hanem úgy tettem, mintha viszketne az arcom, azért elkaptam onnan a kezemet. Amikor kezdett rám furcsán nézni, én gyorsan odahajoltam hozzá és puszit nyomtam az ajkaira.

-Csak ennyit érdemlek? -nézett rám kitárt karokkal, teli mosollyal az arcán.
-Most ennyit -húztam az agyát.
-Na jól van, ezt megjegyeztem. -nevetve közelebb jött hozzám, majd átkarolta a derekamat. Ez még egyáltalán nem zavart, de amikor hirtelen lecsúszott a tenyere a fenekemre, felugrottam kissé, és eltoltam magamtól a karját, majd kérdően ránéztem.- Jól áll neked ez a farmer -kacsintott rám, miután végignézett rajtam.
-Nate! -távolodtam el tőle.- Most mégis mi bajod van? -indultam tovább.
-Grace -fogta meg a csuklómat, hogy visszahúzzon magához.- Sajnálom, nem tudom, hogy mi ütött belém. -nézett rám bocsánatkérően.
-S-semmi baj, csak fura volt ez Tőled. -fordítottam el a fejem. Összekulcsoltuk az ujjunkat, és folytattuk a sétánkat.
-Szeretném, ha ma eljönnél hozzánk, megnézni egy filmet -törte meg a csendet, amikor megérkeztünk hozzám.- Persze, csak akkor, ha van kedved! -folytatta, mert látta, hogy meg sem bírok szólalni.
-N-nem is tu-tudom -dadogtam.
-Kérlek.
-Rendben -adtam meg magam.
-Köszönöm! -arcán hatalmas mosoly jelent meg, majd szenvedélyes puszit nyomott a számra.- Este 7-re itt leszek érted! -bólintottam, majd intettem neki, ő pedig el is tűnt a sarkon.

Nem tudtam hova tenni ezt az érzést. Valamilyen szinten boldognak kellene lennem, de még mindig az visszhangzik a fejemben, amit Ella mondott. Igazából még én sem tudom, hogy valójában mit érzek Harry és Nate iránt. Minden esetre ez a randi dolog, egy jó ötletnek tűnik, és hátha megtudok belőle valamit.

*

Este fél 7 van, én pedig még szinte sehogy se állok. Most jöttem ki a fürdőből, mert megfürödtem. a hajam tiszta göndör lett a gőztől, ezért muszáj volt kiegyenesítenem. A sminkemet el se kezdtem, és azt sem tudom, hogy mit fogok felvenni a randira. Amíg melegedett a hajvasaló, addig próbáltam valami normális göncöt kiválasztani. Aztán eszembe jutott, hogy az a farmer tetszett Nate-nek, így eldöntöttem, hogy azt fogom viselni, csak hogy egy kis örömöt okozzak neki. Ezután már csak egy pólót kellett keresnem.
Negyed óra alatt megcsináltam a hajam, a sminkem és felöltöztem. Nagyon büszke voltam magamra, mert még ilyen hamar sem készültem el soha. Anyuéknak még kimentem megmutatni, és megkérdezni, hogy jól áll-e hátul a hajam, és a többi. Mindent rendben talált, így egy Vigyázzatok magatokra! után lementem a ház elé, ahol Nate várt engem egy fekete BMW-ben. Nem tudom, hogy hogy, de nagyon eltalálta a kedvenc kocsimat. Kiszállt, majd köszönésként megcsókolt, aztán kinyitotta nekem az anyós ülés ajtaját. Ezután ő is beszállt a vezető ülésbe. Bekapcsolta magát, majd szigorú pillantásával rámutatott az én biztonsági övemre is. Rögtön megértettem, és úgy cselekedtem, ahogy mondta.
Az út nem tartott tovább 10 percnél, főleg, hogy kissé gyorsabban mentünk. Mikor megérkeztünk, Nate megkerülve a járművet, újból kinyitotta nekem az ajtót. Megköszöntem neki, majd szemem a hatalmas házon időzött.

-E-ez a Ti házatok? -kérdeztem tőle tátott szájjal.
-Igen, az én házam. A szüleim vették nekem. -válaszolta teljes hidegvérrel, mintha ez természetes lenne.
-Azta -ennyi volt, amit meg mondani tudtam. Hatalmas mosollyal az arcán, megfogta a karomat, én pedig belekaroltam az övébe, majd elindultunk befelé.

Kellemesen csalódtam, amikor a belseje sokkal szebb volt, mint azt hittem. Levettük a cipőnket, majd Nate bekísért a nappaliba, ahol a dohányzó asztalon egy nagy tál popcorn és poharak sorakoztak. A DVD már láthatólag be volt kapcsolva a hatalmas LED tv-n. Két oldalán pedig hatalmas hangfalak, és még a négy sarokban is volt egy-egy darab. Elpirulva ültem le Nate mellé a kanapéra, mert már egy jó ideje csak engem nézett, ahogyan csodálkozom.

-Kérsz valamit inni? -kérdezte.
-Öhm, nem, köszönöm -mosolyogtam rá félénken.
-Rendben -mosolygott vissza rám, majd elnyúlt a távirányítóért, és elindította a filmet, ezután pedig megfogta a pattogatott kukoricával teli tálat, és az ölébe rakta.
-M-mit nézünk? -kérdeztem megszeppenve.
-Miért félsz? Ne legyél már ennyire félénk -nyomott puszit az orcámra.- Egyébként egy romantikus vígjátékot, Az ötven első randi-t. -dőlt hátra a kanapén, majd én is követtem őt.

Remek volt a film, és eddig rengeteget nevettünk rajta. Már vagy fél órája ment, amikor Nate rárakta a bal kezét a combomra, majd egy bizonyos időközönként feljebb rakta. Igazából nem is vettem észre, csak amikor már hirtelen az arcom előtt megjelent Nate, és megcsókolt. Tenyere hirtelen felcsúszott az oldalamra, majd miután lerakta a kezéből a tálat, a másikat is rám helyezte. Hagytam, hogy csókoljon, és én is visszacsókoltam őt. Lassan vízszintesbe helyezett engem a kanapén, ő pedig tovább csókolgatva áttért a nyakamra, majd minél lentebb haladt, annál jobban csúsztatta fel a hasamnál az anyagot. Amikor már a köldököm fölé ért a pólóm szegélye, észbe kaptam, és gyorsan eltakarva a meztelen részt felültem.

-K-ki kell mennem a mosdóba -dadogtam, és éreztem, ahogyan pír borít el.
-A folyósón, balra a második ajtó -vigyorgott rám elégedetten.
Azonnal berohantam, majd nekitámaszkodva a mosdókagylónak, nagy levegőket vettem, és próbáltam lenyugodni.
Grace, muszáj lesz neki megmondanod!-biztattam magam a tükörben. Rájöttem, hogy már egy jó ideje bent lehetek, úgyhogy lehúztam a WC-t, mintha tényleg ürítenem kellett volna, majd miután megmostam a kezem, egy kicsit bevizeztem az arcomat ott, ahol nem volt rajtam smink. Ez egy kicsit felfrissített, így újult erővel léphettem ki a helyiségből. Nate ott várt, és már a filmet is kikapcsolta. Teljesen felkészült a nagy 'eseményre', amit én fogok elrontani.

-Nate..
-Igen szépségem? -nem hagyta, hogy befejezzem, hanem azonnal a számra tapasztotta az övét egy-egy másodpercre.
-B-beszélnünk kell -toltam el magam a mellkasánál.
-Ajajj -vakarta meg a tarkóját.- Legyen, mondd miről akarsz 'beszélgetni'. -tette macskakörömbe a beszélgetni szót.
-É-én, nem akarom ezt -kezdtem bele félénken.
-Nem baj, -hajolt előre hozzám, és megfogta a kezeimet.- én várok Rád, bármeddig.
-Nem, nem arra értettem.
-Akkor mégis mire gondolsz? -nézett rám értetlenül. Nem bírtam kimondani, ezért reméltem, hogy rájön magától is.- U-ugye nem azt akarod mondani, ho-hogy szakítasz? -összeszorítottam a szemeim, majd bólintottam egyet. Erre ő elengedte a kezeimet, és hátradőlt ismét a kanapén.
-Nate, én annyira sa..
-Harry, ugye? -szakított félbe.
-M-mi? -néztem rá értelmetlenül.
-Harry miatt szakítasz velem, ugye? -óvatosan helyeseltem.- Szereted. Sokkal jobban, mint engem. Úgy látszik, hogy nem érdemeltem meg a szeretetedet. Így hálálod meg azt, hogy megmentettem az életedet. Mondjuk, nem érdekel, hogy vissza adod-e mindezt nekem, én ismét megtenném. Szeretlek Grace, még akkor is, ha te sosem fogod ezt viszonozni. Legalább az enyémnek tudhattalak egy ideig.
-Nate -szólaltam meg remegő hangon, mert ismét a sírás kerülgetett.
-Ne sírj, kérlek -ölelt át.- Semmi baj.

14. fejezet - Még egy fiú sem..

Nem mertem kinyitni a szemem, mert féltem a látványtól, ami fogadott volna. Csak ott álltam a falnak neki támaszkodva, és remegtem. Nem tudtam, hogy most mi fog következni.
Ezután valaki megfogta, a még mindig a fejem felett tartott csuklómat, majd gyorsan arébb húzott onnan. Ekkor már muszáj volt kinyitnom a szemem, mert még sem akartam orra esni. Amikor rájöttem, hogy ki volt a Megmentőm, azonnal lejjebb ment a pulzusom, és a levegő vételeim is rendeződni látszottak. Egy nagy sóhajtás után megakartam Őt ölelni, de csak a dühvel teli szemeivel találkoztam. Nagyon megijedtem, mert arra gondoltam, hogy mérges rám.

-Nate, én annyira sajnálom! Nem tettem semmi rosszat! Én nem csókoltam vissza, ő erőltette, ráadásul részeg is! Kérlek ne haragudj rám! -esedeztem a bocsánatáért, de ahogy folytathattam volna, Ő befogta a tenyerével a számat, aztán szenvedélyesen megcsókolt. Miután szétváltunk mélyen elvesztem a zöldes  szemében, mire ő kérdően nézett rám.- M-mi a baj?
-Grace, te, cigiztél? -kérdezte akadozva, mire én teljesen elszégyelltem magamat. Nem mertem a szemébe nézni, hanem csak elindultam a lépcsőház ajtajáig, mintha el sem hangzott volna a kérdés.- Válaszolj, H-Harry erőltette Rád? -a csuklómnál fogva visszahúzott magához, és szemében aggódást véltem felfedezni.
-Mi? Nem, dehogy is! -vágtam rá rögtön.
-Ugye őszinte vagy velem?
-Igen, persze, hogy az vagyok. Nate, szeretlek Téged. Na tessék, kimondtam. -éreztem, ahogy szinte az összes vér az orcámba fut, ezáltal pír borított el.
-Én is Téged. -válaszolt vissza Nate, majd egy hatalmas mosolyt lehetett látni, majd újból megcsókolt.- Gyerünk, sétáljunk egyet.

Elvette tőlem a cuccomat, majd átdobva vállán felvette a női táskámat. Elkezdett nőiesen vonulni, amin muszáj volt kuncognom egy kicsit. Ezután belekaroltam a jobb karjába, és úgy indultunk el a sétára, mint két legjobb barátnő. Aztán természetesen áttértünk az összekulcsolt ujjakra. Néha egy-két ember biztos elmebajosnak tartott engem, mert szinte minden percben felnevettem, az én igen hangos, és fura nevetésemmel, de ez minket nem érdekelt. Csak én néztem vissza rájuk szúrós szemekkel, de ekkor Nate mindig megszorította kissé a kézfejemet. Kordában tartott engem, amiért nagyon hálás voltam neki, mert eddig még senki nem tudta ezt kiváltani belőlem.
Délután öt óra körül járhatott az idő, amikor megcsörrent a telefonom. Már csak egy utcára voltunk a lakásunktól, ezért gondoltam nyugodtan tovább sétálhatunk telefonálás közben is. Ismét megnevetettet Nate, úgyhogy elég vidáman, meg sem nézve a hívó számát, felvettem a készüléket.

-Hallo? -szóltam bele, miközben próbáltam csendben tartani a barátomat, hogy ne röhögjem el magam.- H-hogy mi történt? -hangom elkomorodott, és hirtelen megálltam.- R-rendben, köszönöm. Öhm, még meglátom. Viszont hallásra -nyomtam ki a hívást remegő kezekkel.
-Ki volt az? -érdeklődött.
-N-Nate, -belenéztem a zöld szemeibe, majd folytattam.- Mit csináltál Harry-vel? -kérdeztem tőle, ezáltal rögtön a lényegre tértem.
-S-semmit!
-Kérlek, mondd meg! -kérleltem.
-Nem csináltam semmi komolyat, esküszöm! Csak megvédtelek Téged!
-De nem bántott!
-Még nem! -emelte fel kissé a hangját, mire megugrottam kissé.- Grace, Te még nem tudod, hogy mire képes -halkan, de mégis határozottan mondta.
-A-azt mondták a kórházból, hogy nem tud hozzá senki bemenni, mert a szülei elutaztak, és egy rokona sem lakik Londonban. Az anyukája adta meg nekik a számom.
-Beakarsz menni? -kíváncsian várta a válaszomat.
-N-nem tudom -suttogtam határozatlanul.
-Szerintem ne menj -nyomott puszit a számra.- Gyere, menjünk haza.

Újra útnak indultunk, de most ezalatt az idő alatt, egy szót sem szóltunk egymáshoz. Ő szinte folyamatosan engem nézett, én pedig gondolkoztam. Fura volt nekem ez az egész helyzet. Még egy fiú sem harcolt értem, nem hogy még kettő.
A lépcsőház ajtajához érve, Nate visszaadta a táskámat, majd egy Jó éjt puszi után elköszöntünk, én pedig szinte szó szerint felfutottam a harmadik emeletre. Egy kissé elfáradtam, mert nem működik teljesen jól a szívem a sok gyógyszer miatt, amiket a 8 évem során folyamatosan kaptam. Leültem az ágyamra, majd tárcsázni kezdtem. Felhívtam a kórházat, és kértem, hogy adják oda Harry-nek, de azt mondták, hogy szinte azóta alszik, mióta bevitték. Viszont éreztem, hogy muszáj őt látnom, ezért a következő szám amit hívtam, az Anya volt. Megbeszéltem vele, hogy bemegyek hozzá a kórházba, és egy óra múlva itthon is leszek.

Beérve az épületbe, azonnal a recepciós pulthoz futottam, ahol lekértem Harry kórtermének számát. Kedves volt a hölgy, és nem csak a számát mondta meg annak, hanem el is kísért. Megköszöntem neki, majd egy nagy levegővétel után lenyomtam a kilincset, ezáltal kinyitva az ajtót. Felugrottam egy kicsit, amikor majdnem neki mentem egy orvosnak és egy nővérnek, de kikerülve őket, beljebb mentem, egészen Harry ágyának végéig. Megálltam ott, és csak hallgattam, ahogy beszélget a férfi és a hölgy. Nem vettek észre, ezért, amikor majdnem kimentek, én megköszörültem a torkom.

-Jó napot kívánok, -nyújtottam a doktor felé a kezem.- Grace Phipps vagyok.
-Üdvözlöm, -fogadta el gesztusomat.- Dr. Maxfield vagyok. Köszönjük, hogy betudott hozzá jönni -bólintottam.- Nos, az állapota stabil, egy órája átesett egy gyomormosáson, mert tömérdek alkohol volt a gyomrában, ami nagy kárt okozhatott volna. Infúzióra kötöttük, hogy ne száradjon ki, de nem lenne rossz, ha valami szilárdat is enne, de azóta alszik, amióta behoztuk. Semmire és senkire nem reagál most, remélem, hogy Ön ezen tud változtatni -mosolygott rám az orvos, mire elpirulva, félre tekintettem.
-Köszönöm -suttogtam.

Egy bólintás után távoztak, ezáltal egyedül hagyva Harry-t velem, a nagy fehér szobában. Félve mentem hozzá közelebb, majd teljesen odaérve hozzá, észrevettem a bal szemén egy hatalmas lila foltot, ami egy kissé fel volt dagadva. A számhoz kaptam, és úgy éreztem, hogy elfogom sírni magam. Hirtelen átéreztem a fájdalmát, és rájöttem, hogy mit tett vele Nate. Lehet, hogy csak védeni akart, de ez azért több a soknál. Óvatosan megsimítottam a feldagadt részt, majd beletúrva göndör hajába hátra simítottam az összes olyan tincset, ami zavarta volna. Száját félig nyitva hagyva lélegzett lassan, és halkan. Erős késztetést éreztem arra, hogy megpusziljam a hideg orcáját, de amikor már csak pár centi volt köztünk, felállva kiegyenesedtem, megráztam a fejem, mert tudtam, hogy nem lett volna jó ötlet. Szemeimbe könnyek szöktek, amikor elakartam köszönni, de egy hang sem jött ki a torkomon. Éppen elfordultam tőle, amikor hirtelen szorítást éreztem a jobb csuklóm körül, és mikor visszafordultam Harry csillogó, smaragdzöld szempárjával találkoztam.

-Szeretlek Grace -mondta nyögdécselve. Elmosolyodtam, és éreztem, ahogy végig folyik az arcomon egy-egy könnycsepp.
-Ö-örülök, hogy jobban vagy -mondtam ki őszintén.